A darazsak jellemzői
- A darazsak feje általában szív alakú, szemeik vesealakúak.
- Potroha fekete-sárga gyűrűzöttségű, ami rendkívül mozgékonyan ízesül a torhoz, így a nőstény darazsak a fullánkjukat (ami egy átalakult tojócső) nagyon jól tudják használni támadásban és védekezésben.
- A darazsak társas életűek és egyéves államot alkotnak (Vespa).
- Általában nyugtalan természetű állatok, folytonosan röpködnek és állandóan eleség után járnak.
- A cukrokat és édességeket rendkívül kedvelik.
- A darazsak a kertekben kárt is okozhatnak, mert megtámadják a gyümölcsöt. A nyers húst is kedvelik és állandóan rovarokra vadásznak.
- Őszre csak a megtermékenyített nőstények maradnak életben, a régi fészket elhagyják és mint új darázskirálynők, tavasszal új államot alapítanak.
- A redős szárnyú darazsak, más néven valódi darazsak, a hártyásszárnyúak rendjének egyik családját képviselik. Ezen belül számunkra, amik veszélyt jelentenek, azok a társas redős szárnyú darazsak, melyek akár több ezres kolóniát is építhetnek.
- A kémiai illatanyagok (feromonok) szerepe, különösen a társasrovarok életében, az összetartozásban és a kommunikációban nélkülözhetetlen. Például ezt érzékelve különböztetik meg a darázsfészek (kaptár) kapuőrei a fajtársaikat az idegen betolakodóktól, továbbá ezzel riadóztatják a többieket veszély esetén is.
A magyar darazsak
Összesen 20 társas darázsfaj él Magyarországon, ez igen kevés hiszen a nagyjából tízezres fajszámú hazai hártyásszárnyú-faunához képest. Nagyjából csak öt faj képviselőivel szoktunk gyakran találkozni. Ebből az ötből három kimondottan konfliktuskerülő. A papírdarázsfajok (Polistes fajok) még a fészkük közelében is kifejezetten toleránsak. Leggyakrabban ezek fészkelnek az épületek falán és belsejében. A nagyobb testű lódarazsak (Vespa crabro) sem konfliktuskeresők, ők a fészkük közelében azonban hajlamosak támadásra. A lódarázsfészek messziről észrevehető, még ha rejtett fészekről is van szó, ez a lódarazsak folyamatos, zúgó hangjának köszönhető. A német és a kecskedarázs jóval temperamentumosabb, az ő rovásukra róható fel a legtöbb „darázscsípés”. Fészkeik általában földalattiak, nyugalmasabb helyeken épülnek.
A társas darazsak családközösségének alapja általában egyetlen, ivaros nőstény, aki a kolóniát alapította, és egyedül az ő feladata a peterakás is. Utódai eleinte csökevényes ivarszerű nőstények. Ők a dolgozók, akik minden feladatot levesznek a királynő válláról, kivéve természetesen a peterakást. Építik, bővítik a fészket, utódokat gondoznak és a kolónia táplálékát is ők szerzik be.
A dolgozók és az ivaros nőstények általában csak méretükben különböznek, a dolgozók kisebbek. A darazsak által felépített, népes darázskolóniákból tavaszra már csak a nyár végére kifejlődött, fiatal nőstények vannak életben. Mielőtt téli rejtekhelyre vonulnak a potrohukban már egy-egy új városállam ígéretével ébrednek.
A királynő a megfelelő hely felkutatása után hozzálát az építéshez. Fakéregről, deszkákról erős rágói segítségével rostokat fejt le, majd ezt nyálával átnedvesíti és vékony, formálható papírréteget alakít ki. A fészket felülről lefelé, a tetőzettel kezdve építik. Elsőként a felső lépet tartó felfüggesztő nyél készül el. A vízszintesen tájolt lépet hatszögletes sejtek alkotják, amik szintén felülről lefelé néznek. A papírdarazsak fészkét egyetlen lép alkotja, kívülről nincs védőburka ezért az szabadon függ. Padlásokon, ereszek, párkányok alatt találkozhatunk fészkeikkel. A lódarázs és más darázsfajok fészkét kívülről papír védőburok veszi körül. A német és kecskedarázs akár focilabdányi fészkét föld alatti járat végén alakítja ki. A lódarázs még hatalmasabb fészkeit odvakba, védett padlásokra építi.
Darázsfajok
Darazsak telepedtek be az otthonába?
FONTOS!
Aktív darázsfészek bejáratát soha nem szabad betömni, mert a darazsak berághatják magukat a lakótérbe!
A darázsfészek bolygatása szakértelem és védőfelszerelés nélkül életveszélyes is lehet! A darázs kolóniák kiirtása kifejezetten veszélyes művelet, ezért minden esetben hívjon szakembert!