A darazsak jellemzői

  • Fejük általában szív alakú, szemeik vesealakúak.
  • A darazsak potroha fekete-sárga gyűrűzöttségű, ami rendkívül mozgékonyan ízesül a torhoz, így a nőstény darazsak a fullánkjukat (ami egy átalakult tojócső) nagyon jól tudják használni támadásban és védekezésben.
  • A darazsak társas életűek és egyéves államot alkotnak (Vespa).
  • Általában nyugtalan természetű állatok, folytonosan röpködnek és állandóan eleség után járnak.
  • A cukrokat és édességeket rendkívül kedvelik.
  • A darazsak a kertekben kárt is okozhatnak, mert megtámadják a gyümölcsöt. A nyers húst is kedvelik és állandóan rovarokra vadásznak.
  • Őszre csak a megtermékenyített nőstények maradnak életben, a régi fészket elhagyják és mint új királynők, tavasszal új államot alapítanak.
  • A redős szárnyú darazsak, más néven valódi darazsak, a hártyásszárnyúak rendjének egyik családját képviselik. Ezen belül számunkra, amik veszélyt jelentenek, azok a társas redős szárnyú darazsak, melyek akár több ezres kolóniát is építhetnek.
  • A kémiai illatanyagok (feromonok) szerepe, különösen a társasrovarok életében, az összetartozásban és a kommunikációban nélkülözhetetlen. Például ezt érzékelve különböztetik meg a darázsfészek (kaptár) kapuőrei a fajtársaikat az idegen betolakodóktól, továbbá ezzel riadóztatják a többieket veszély esetén is.

A magyar darazsak

Összesen 20 társas darázsfaj él Magyarországon, ez igen kevés hiszen a nagyjából tízezres fajszámú hazai hártyásszárnyú-faunához képest. Nagyjából csak öt faj képviselőivel szoktunk gyakran találkozni. Ebből az ötből három kimondottan konfliktuskerülő. A papírdarázsfajok (Polistes fajok) még a fészkük közelében is kifejezetten toleránsak. Leggyakrabban ezek fészkelnek az épületek falán és belsejében. A nagyobb testű lódarazsak (Vespa crabro) sem konfliktuskeresők, ők a fészkük közelében azonban hajlamosak támadásra. A lódarázsfészek messziről észrevehető, még ha rejtett fészekről is van szó, ez a lódarazsak folyamatos, zúgó hangjának köszönhető. A német és a kecskedarázs jóval temperamentumosabb, az ő rovásukra róható fel a legtöbb „darázscsípés”. Fészkeik általában földalattiak, nyugalmasabb helyeken épülnek.

A társas darazsak családközösségének alapja általában egyetlen, ivaros nőstény, aki a kolóniát alapította, és egyedül az ő feladata a peterakás is. Utódai eleinte csökevényes ivarszerű nőstények. Ők a dolgozók, akik minden feladatot levesznek a királynő válláról, kivéve természetesen a peterakást. Építik, bővítik a fészket, utódokat gondoznak és a kolónia táplálékát is ők szerzik be.

A dolgozók és az ivaros nőstények általában csak méretükben különböznek, a dolgozók kisebbek. A darazsak által felépített, népes darázskolóniákból tavaszra már csak a nyár végére kifejlődött, fiatal nőstények vannak életben. Mielőtt téli rejtekhelyre vonulnak a potrohukban már egy-egy új városállam ígéretével ébrednek.

A királynő a megfelelő hely felkutatása után hozzálát az építéshez. Fakéregről, deszkákról erős rágói segítségével rostokat fejt le, majd ezt nyálával átnedvesíti és vékony, formálható papírréteget alakít ki. A fészket felülről lefelé, a tetőzettel kezdve építik. Elsőként a felső lépet tartó felfüggesztő nyél készül el. A vízszintesen tájolt lépet hatszögletes sejtek alkotják, amik szintén felülről lefelé néznek. A papírdarazsak fészkét egyetlen lép alkotja, kívülről nincs védőburka ezért az szabadon függ. Padlásokon, ereszek, párkányok alatt találkozhatunk fészkeikkel. A lódarázs és más darázsfajok fészkét kívülről papír védőburok veszi körül. A német és kecskedarázs akár focilabdányi fészkét föld alatti járat végén alakítja ki. A lódarázs még hatalmasabb fészkeit odvakba, védett padlásokra építi.

Darázsfajok

Kecskedarázs

Kecskedarázs

Vespula vulgaris

A kecskedarázs a leggyakrabban előforduló darázsfaj az ember környezetében. Fészke szürke színű és egymás alatt elhelyezett, több lépsorból áll, melyet egy többrétegű burok is körülvesz.

Bővebben
Német darázs

Német darázs

Vespula germanica

A második leggyakoribb faj az ember környezetében. Többnyire a fészküket a földben, elhagyott vakond és egérlyukakban alakítják ki, de gyakran előfordul hogy a padlásokon is.

Bővebben
Francia darázs

Francia darázs

Polistes gallicus

Az egy éven át társasan élő redős szárnyú darazsak gyakori faja. Padlásokon, védettebb sziklafalakon és bokrokon építi fel az egy lépsorból álló fészkét, melyet az időjárás viszontagságaitól burokkal nem véd.

Bővebben
Déli papírdarázs

Déli papírdarázs

Polistes dominula

A fészkét kiálló kövekre, faüregekbe, kerítésekre, zsindelyek alá és padlásokra építi. A nőstények többnyire fészkükben tartózkodnak és azt állandóan építik és javítják. Ha megközelítjük, rögtön nyugtalankodni kezdenek.

Bővebben
Padlásdarázs

Padlásdarázs

Polistes nimpha

A padlásdarázs közeli rokona a francia darázsnak és a déli papírdarázsnak. Fészkei világos színűek és többnyire napfényes helyekre, a bokrok alacsonyabb részeire, kövekre, az épületek kiugró párkányai alá, vagy padlásokra helyezi.

Bővebben
Lódarázs

Lódarázs

Vespa crabro

Több lépsoros fészkét leginkább faodvakban építi, de gyakorta előfordul elhagyott épületek eresze alatt, padlásokon a gerendák között, ritkán pedig földalatti üregekben. A lódarazsak a fészkük közelében igen támadékonyak és veszélyesek.

Bővebben

Darazsak telepedtek be az otthonába?

Ne várjon a királynő kilakoltatásával!

HÍVJA A DARÁZSPÓKOT!
Professzionális darázsirtás látható és rejtett fészek esetén is!

06 70 940 5863

Kérje ajánlatunkat és munkatársunk 1 munkanapon belül keresni fogja Önt a megadott elérhetőségeken!

Ajánlatkérés

FONTOS!

Aktív darázsfészek bejáratát soha nem szabad betömni, mert a darazsak berághatják magukat a lakótérbe!

A darázsfészek bolygatása szakértelem és védőfelszerelés nélkül életveszélyes is lehet! A darázs kolóniák kiirtása kifejezetten veszélyes művelet, ezért minden esetben hívjon szakembert!